Ismerjétek meg Anastasiát!
- Crew
- Nov 4, 2019
- 2 min read
Sziasztok! Anastasia Romanov vagyok, a Squatting Crew legújabb tagja.
A nevem hallatán jogosan merül fel bennetek a kérdés, hogy van-e valami kötődésem az orosz cári családhoz, hiszen névrokonom e család híres múltbéli tagja. Olyannyira népszerű és kiemelkedő történelmi alak volt, hogy életéről MESÉT is készítettek. Hányan mondhatják el ezt magukról? – Most így belegondolva egész sokan; például Mulán, Pochahontas vagy Hófehérke. Ők valós személyek voltak amúgy? Passz… Talán Pochahontas igen, lehet Mulán is, de Hófehérkét kétlem, aztán ki tudja…
De nem is ez a lényeg, elkalandoztam, térjünk inkább vissza életem történetére.
Mint oly sok lány én is arról álmodoztam, hogy egy igazi, elveszett hercegnő vagyok. Gyermekkoromat ennek a ténynek a bizonyítására szenteltem. Hosszú kutatóévek eredménye viszont kudarchoz vezetett, kiderült ugyanis, hogy nem folyik az ereimben orosz uralkodói vér. Szomorú…
Csalódottságomban úgy döntöttem elhagyom a hófödte Szibériát. Meg, hogy őszinte legyek fázós is vagyok, szóval anélkül, hogy bárki melegebb éghajlatra küldött volna magam határoztam el, hogy nyugatra vándorlok. Namármost ezt ne úgy képzeljétek el, hogy hátizsákkal a hátamon gyalogszerrel útnak indultam volna. Dehogyis!!! Természetesen buszra szálltam. Hozzá tartozik a történethez, hogy uticélom Olaszország lett volna, annyi apró bökkenő merült viszont fel utazásom során, hogyhát hogy is fogalmazzuk lerobbant a busz. Ez nem ritka jelenség, olyannyira meg sem lepődtem, csodaszámba ment, hogy idáig eljutottunk.
Nade hol is van az az idáig? Hadd segítsek: a buszról leszállva egy hídon találtam magam két oroszlán vizsgáló tekintetének kereszttüzében. Neeeeeeeem, nem Afrikába érkeztem, az azért durva lett volna. Budapesten voltam a Lánchíd lábánál, mit sem sejtve, hogy életem legizgalmasabb időszaka előtt állok.
Nem bírtam sokáig a honvágyat, a szívem a szláv kultúrához húzott, ígyhát csatlakoztam a Squatting Crew-hoz. Mindemellett pedig ’másodállásban’ egyetemista vagyok. Hogy miért is iratkoztam be egyetemre? Az ok egyszerű: mielőtt egyéb hosszú távú terveket szőnék, gondoltam, hogy az így rendelkezésemre bocsájtott tudásanyag segítségével felkutatom, hogy nem-e vagyok véletlenül a magyar uralkodói család egy rég elvesztett hercegnője. Tudjátok, hogy van ez: a régi szokások nehezen kopnak!
Comments